Mitől működik a Párkapcsolat?

Itt a tavasz, a jó idő. Ez az időszak a téli begubózás után a kinyílás időszaka. Előtérbe kerül a szerelem, a párkapcsolat kérdése. Akinek nincs, azért, mert vágyik rá, akinek van, annak pedig azért, mert a napsütés rávilágít olyan problémákra is, amik a téli sötétségben esetleg elsikkadtak. Itt az ideje a rendrakásnak kívül és belül egyaránt.

De ez a rendrakás minden kapcsolatunkra érvényes, akár szülő-gyerek-, akár baráti-, akár rokoni kapcsolat.

Az egyszerűség kedvéért vegyük most a párkapcsolatot. Amikor megismerkedik egymással egy fiú és egy lány - férfi és nő -, és kialakul közöttük egy mélyebb kapcsolat, mindketten rózsaszín szemüvegen keresztül látják egymást, minden idegszálukkal egymásra koncentrálnak, mindenben egymás kedvét keresik, odafigyelnek egymásra, sokat beszélgetnek. Aztán, ahogy telik-múlik az idő, belesüppednek a mindennapok tennivalóiba, problémáiba, már kevesebbet figyelnek egymásra, kevesebbet beszélgetnek, és szép lassan ellaposodik a kapcsolat. Jó esetben, időben észreveszik és hajlandók változni, változtatni, megkeresni a problémák gyökerét. Rosszabb esetben továbbállnak, kilépnek a kapcsolatból. Ilyenkor jó esetben utólag levonják a tanulnivalót és átalakítják magukat és a következő kapcsolatban jobban figyelnek, rosszabb esetben újra bekerülnek egy hasonló helyzetbe. A legrosszabb eset, ha együtt maradnak, és csak elsorvadnak egy lelket, majd testet megbetegítő párkapcsolatban. Mi ennek az ellaposodásnak az oka? Sokan azt hiszik, hogy a kapcsolatok maguktól működnek. Olyanok, mint a perpetuum mobile-k, amiket meglökünk egy kicsit és örökké mozogni fognak. Hát, aki így gondolja, azt ki kell ábrándítanom, ez nem ilyen. Egy kapcsolatot működtetni ugyanúgy meg kell tanulni, mint ahogy megtanultunk járni, később pedig olvasni, írni, és ahogy minden készségünket tanulás útján sajátítottuk el. Ha azt hisszük egy jó kapcsolatért nem kell tenni semmit, nagyon nagy tévedésben vagyunk. Példának okáért meg kell tanulnunk egymást: egymás szeretetnyelvét, egymás kommunikációját, egymás reakcióit éppúgy, mint ahogy a sajátunkat is megtanultuk. Az a tapasztalatom, hogy a párkapcsolatok megromlásának legtöbbször a kommunikáció hiánya, vagy nem megfelelő volta az oka. Mindenkinek más a kommunikációs stílusa, és ha ezt nem vesszük figyelembe, nagyon elbeszélhetünk egymás mellett, aminek a következménye az lesz, hogy egy idő után már nem is kommunikálunk inkább egymással, úgysem értjük, vagy félreértjük egymást. Ezzel pedig az addig együtt haladó 2 sín elkezd szépen távolodni egymástól. És ez a távolodás szinte észrevétlenül megjelenik a többi életterületünkön is, míg végül teljes elhidegüléshez, állandó vitákhoz vezet. Mindez hogy kerülhető el? Úgy, hogy tudatosan figyelünk önmagunkra és a másikra is. Tudatosan működtetjük kapcsolatunkat. Figyelünk az igényekre, megtanuljuk a másik szeretetnyelvét, megtanuljuk egymás kommunikációs sajátosságait, elfogadjuk, hogy a férfiak másként gondolkodnak, „működnek”, mint a nők. Egyik sem rosszabb, vagy jobb, csak más. Ha ezzel tisztában vagyunk, már teljesen más jelentőséget fogunk tulajdonítani párunk egy-egy mondatának, cselekedetének, viselkedésének. Ha például egymás szeretetnyelvén kommunikálunk a párunkkal, érezni fogja, hogy szeretjük, tudja, hogy fontos számunkra. Egy ilyen szeretetteljes légkörben, teli szeretettankkal, sokkal könnyebben megbirkózunk mindennapi feladatainkkal, problémáinkkal. Ha összeadódnak szeretet-energiáink, „hegyeket tudunk megmozgatni”, nemhogy egy párkapcsolatot működtetni! Figyeljenek egymásra, kommunikáljanak jól! Szeretettel várom kérdéseiket, tapasztalataikat! 

Hálával és Szeretettel:
Gota