Szivárvány Lótusz

Van, hogy olyat teszünk, amit később megbánunk, hogy úgy viselkedünk, ami miatt szégyelljük magunkat. Előfordul, hogy egy idő után rádöbbenünk arra, hogy másképpen kellett volna cselekednünk, másképp kellett volna szólnunk, mást kellett volna gondolnunk… Lehet… De a múltat nem tudjuk megváltoztatni. El kell fogadnunk, hogy akkor, ott, úgy gondoltuk, mondtuk, tettük, azt, amit, ahogy… Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet értünk vele, hogy most is úgy cselekednénk. Az elfogadás azt jelenti, hogy belátjuk, nem tudunk rajta változtatni. Ha bűntudatunk, lelkifurdalásunk van, ha büntetjük magunkat miatta, akkor sem tudjuk már megváltoztatni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy eldöntjük, hogyan szeretnénk ezentúl élni, hogyan szeretnénk cselekedni, gondolkozni. A múlt egy tapasztalat, de bármikor dönthetünk úgy, hogy mostantól mást szeretnénk tapasztalni. Ha másképpen szeretnénk élni az életünket, az első, amit meg kell tennünk, hogy megbocsátunk önmagunknak. Fel kell oldoznu

Mikor jövünk már rá, hogy a gyűlölet, a harag energiáival nem lehet jobb, szebb világot építeni, csak a Szeretet tudja feloldani a fájdalmakat, félelmeket. A gyűlölet és harag csak gyűlöletet és haragot tud vonzani, generálni. Ebből az energetikából hogy várjuk, hogy bármi változzon körülöttünk?! Amíg nem fogadjuk el önmagunkat, amíg nem fogadjuk el a múltunkat, úgy ahogy van, nem tudunk továbblépni. Mi értelme van a sebek túl hosszú ideig tartó nyalogatásának? Nem tudnak begyógyulni, ha újra és újra felszaggatjuk őket.  El kellene fogadni, hogy ez volt, így volt, DE mostantól másképpen szeretnénk (ha másképpen szeretnénk…). Ezt úgy tudjuk megvalósítani, ha befejezzük a hátratekintgetést, ha az elfogadás után megadjuk magunknak is másoknak is a „feloldozást”, ha megbocsátunk önmagunknak és másoknak is, és elkezdjük a Szeretet energiáit áramoltatni, ha elkezdjük szeretni önmagunkat is. Amíg ez nem történik meg, mitől változna bármi is??? Hálával és Szeretettel: Gota

- Nem érek rá, rohanok…. Most nincs id őm, még előbb el kell intéznem ezt-azt…. Pihenni? Mikor? Nincs időm, rohanok, pörgök… Kikapcsolódni? Ááááá, arra én nem érek rá… Most nem tudok Veled beszélni, rohanok…. Nem tudok elmenni sétálni, pörgésben vagyok…. Stb- stb…. Ismerős mondatok?  Egy képzeletbeli játékra hívlak, de akár ki is próbálhatod valóságosan is.:) Képzeld el, hogy forogsz körbe-körbe. Képzeld el, mit látsz ilyenkor a világból. Képzeld el, mit lát a világ ilyenkor Belőled. Mit tudsz így megfogni és mi tud így Téged megfogni. Mit hallasz meg és hogy hallanak meg Téged…Hogy ölelsz meg valakit, miközben pörögsz és hogy ölelnek meg Téged… Amikor pörgésben vagy, az energiák töredéke jut el csak hozzád. Hiába próbálna valaki kapcsolatba kerülni Veled, nem hallod, nem veszed észre, mert „pörögsz”. Rohangálsz, és közben nem igazán haladsz. Persze, úgy érzékeled, mintha… de ezt Te is tudod, hogy csak elterelő hadművelet a részedről. Addig sem kell a v