A megbánásról…
Van, hogy olyat teszünk, amit később megbánunk, hogy úgy viselkedünk, ami miatt szégyelljük magunkat. Előfordul, hogy egy idő után rádöbbenünk arra, hogy másképpen kellett volna cselekednünk, másképp kellett volna szólnunk, mást kellett volna gondolnunk… Lehet…
De a múltat nem tudjuk
megváltoztatni. El kell fogadnunk, hogy akkor, ott, úgy gondoltuk, mondtuk,
tettük, azt, amit, ahogy… Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet értünk vele,
hogy most is úgy cselekednénk. Az elfogadás azt jelenti, hogy belátjuk, nem tudunk
rajta változtatni. Ha bűntudatunk, lelkifurdalásunk van, ha büntetjük magunkat
miatta, akkor sem tudjuk már megváltoztatni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy
eldöntjük, hogyan szeretnénk ezentúl élni, hogyan szeretnénk cselekedni,
gondolkozni.
A múlt egy tapasztalat, de bármikor
dönthetünk úgy, hogy mostantól mást szeretnénk tapasztalni.
Ha másképpen szeretnénk élni az
életünket, az első, amit meg kell tennünk, hogy megbocsátunk önmagunknak. Fel
kell oldoznunk önmagunkat, mert addig a bűntudat gúzsba köt, nem enged
felemelkedni. És változni akkor tudunk, ha emelkedünk. Tehát meg kell tanulni
elfogadni magunkat, meg kell tanulni szeretni önmagunkat. Meg kell bocsátanunk
másoknak, el kell engedni a haragokat, fájdalmakat, amik bennünk vannak. Nem
másokért, Önmagunkért!!! El kell engednünk minden olyan energiát, melyek nem
segítenek minket, a Szeretet energiáival kell élni az életünket, csak ezzel
tudjuk „helyre hozni”, más mederbe terelni az életünket. Persze, ez nem könnyű,
de ha eldöntöttük, rengeteg segítséget kapunk, ha képesek vagyunk elfogadni
őket, ha megnyílunk Önmagunk Isteni része felé, a Szeretet felé. Mindannyiunk
igazi Önvalója a Szeretet. Mindenkiben ott van a Szeretet lángja, csak hagyni
kell előbújni, hagyni kell, hogy árassza a Fényt Önmagunk és mások felé is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése