Ki, vagy mi határoz meg engem?

Ki, vagy mi határozza meg, hogy kik vagyunk? A szüleink, amikor azt mondják, hogy kisfiam, te milyen okos vagy, kislányom, te milyen szép vagy? Vagy rosszabb esetben, milyen buta, vagy csúnya vagy? Vagy a tanáraink, akik azt mondják, ha nem szerzed meg az általunk elvárt „tudást”, vagy nem tudsz jól rajzolni, nem vagy ügyes a tornában, nem jó a helyesírásod, nincs szép hangod, azt mondják, senki nem válik belőled, semmire nem vagy jó? Vagy a kortárscsoportok, barátok? Később a főnökeink, kollégáink, párunk? Komolyan? Komolyan az ő szűrőjükön keresztül értékelt, kategorizált, ránk osztani akart szerepelvárások határoznának meg minket??? Hát igen… Ha hagyjuk. Ha nem ismerkedünk meg Önmagunkkal, ha nem vesszük a fáradságot, hogy önmagunkba nézzünk, hogy valóban Ki Vagyok Én??? Mi jó nekem, mi szolgál valóban Engem, azt Aki Vagyok, vagy Aki Lenni Akarok? Miben érzem jól magam? Valóban a szerepeim, álarcaim vagyok? És ezeket én tettem magamra, vagy mások által rám kényszerített szerepek, maszkok???

Saját Utamon és másokat segítve is azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem vagyunk ezekkel tisztában. Olyan alapvető dolgokkal sem, hogy mit szeretek? Mi jó nekem? Pedig azt hisszük, ismerjük magunkat. De ha el kezdjük lehántani azokat a külső héjakat, amik eltakarnak, sokszor rá kell jönnünk, hogy „Te jó ég! Én nem is szeretem a munkámat! Nem tesz boldoggá, nem elégít ki, nem szolgálja már azt Aki Vagyok.”  Vagy: „Azt hittem szeretek háziasszony/konyhatündér/barkácsoló lenni, de nem vagyok benne boldog, csak eljátszom, hogy ez jó nekem, örömöt okoz.” És sorolhatnánk a példákat…

Ha eljutunk idáig, az már nagy távolság Önmagunk felé.:) De ha nem figyelünk, és hagyjuk, innen kezdődik a neheze. Mert jó, hogy rájöttem erre, de mit fog szólni hozzá a párom, gyerekem, szülőm, főnököm… Amíg kétségeim vannak, hogy valóban lehetek az, Aki Lenni Akarok, addig „kívülről” meg fogják kérdőjelezni és meg akarnak győzni róla, hogy miért jó az nekem, ami valójában nem jó. Ezekért hálásnak kell lenni, mert segítenek felszabadítani Önmagunkat, ha kiállunk magunkért. És ha már meg van a belső Hit, Meggyőződés, hogy Vagyok, Aki Vagyok és lehetek, Aki csak Akarok, akkor előbb-utóbb „kívül” is elfogadják a változást. Vagy változnak a körülöttünk lévő emberek olyanokra, akiknek természetes, hogy az Vagyok, Aki lenni Akarok. A „kívül”-t azért teszem idézőjelbe, mert nincs olyan, hogy „kint” vagy „bent”. Az van kívül, ami belül is…

Az, hogy ha érvényesítjük magunkat, ha azt éljük, Akik valójában Vagyunk, nem azt jelenti, hogy átgázolunk másokon, nem egy agresszív önzést jelent, hanem egy egészséges önzést, amikor szeretettel érvényesítjük magunkat. Amikor önszeretettel érvényesítjük magunkat!!! Nagyon fontos, hogy szeressük Önmagunkat, hogy jóban legyünk Önmagunkkal!!! Amikor változásra van szükség, sokszor hallom ezt az érvet: „jó, tudom, igen, de nem akarom megbántani a másikat…”. Rendben, nem akarjuk megbántani a másikat, és magunkat???... Őt szeretem annyira, hogy nem akarom megbántani? És magamat??? … Egyébként jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ha olyan helyzetben vagyunk, ami nem tesz minket boldoggá, a mellettünk lévők is pontosan tisztában vannak vele, legfeljebb úgy tesznek, mintha nem éreznék, de energetikailag nem tudunk külön választódni. Tehát becsapjuk őket is és magunkat is a helyzettel kapcsolatban. Akkor miért is éri meg????...

Ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, kezdjünk el tudatosan törődni magunkkal, figyelni magunkra és megismerni magunkat. És legfőképpen: szeretni Önmagunkat!!! Ha ez megvan, már könnyebb dolgunk van. ;)

Hálával és Szeretettel:
Gota