Az „üres színpad”

Az élet olyan, mint egy színpad, ahol mi írjuk a darabot, mi vagyunk a rendezők, a szereplők, sőt a nézők is. Van olyan, hogy úgy érezzük, megtettük, amit kellett, mégis üres a színpad, nem történik semmi… látszólag… Ilyenkor elveszíthetjük türelmünket, hajlamosak lehetünk elkeseredni, elkezdhetjük önmagunkat hibáztatni, hogy valamit elrontottunk, valamit nem jól csináltunk, valamit még meg kell tanulnunk, mert lám, nem működik, nem jön, amit szeretnénk, nem történik semmi…

És nem látjuk, hogy közben a színfalak mögött már változik a szín, változnak a szereplők, és egy új jelenet, egy új kép, egy új csoda készülődik… Hisz mindent jól csináltunk, csak még kell egy kis idő, míg megérkezik az új minőség az életünkbe. Ha ilyenkor feladjuk, és visszatérünk a régi mintáinkhoz, akkor elvesszük magunktól a lehetőséget, hogy egy csodás, új világban éljünk, amilyenben szeretnénk. Csak hit, türelem és elfogadás… és türelem és hit… és közben nem várni, hanem élni a meglévő pillanatot, akár éppen a „semmit”… és megengedni, hogy megtörténjen a csoda… és hála és szeretet… és szeretet és hála… ennyi;)))

Hálával és Szeretettel:
Gota