Szerelem- Rózsa
A szerelemről beszélgettünk egy barátommal a napokban.
Mindketten túl a váláson, több csalódáson, sérülve, tüskéket növesztve…
A barátom azt mondta, ő már nem mer szerelmes lenni, nehogy bántsák,
nehogy „levegyék”, mert nem tudná még egyszer elviselni. Igen, emlékszem én is,
a csalódások után így éreztem, inkább kizárom a szerelmet az életemből,
minthogy újra át kelljen élni ezt a szenvedést, ezeket a kínokat. Emlékszem…
De arra
is emlékszem, amikor rájöttem egy idő után, hogy olyan vastag falakat vontam
magam köré, amiken még a napfény sem tud áthatolni. Védve vagyok, az igaz, na
de mitől is??? Védve a sérülésektől, megbántástól, fájdalmaktól. Ez igaz. De
ugyanezzel a fallal elzártam magam az élettől, a kellemes érzésektől, a
szeretettől, a boldogságtól, az Élettől. Elgondolkoztam: ha pl. szeretem a
rózsát, az illatát, a szépségét, nem kisebb ár ezekért cserébe, ha megszúrnak a
tüskéi? Két lehetőségem van. Az egyik, hogy megóvom magam a tüskék szúrásától és
a rózsa közelébe sem megyek. Így valóban nincs fájdalom, de nem látom a szirmai
bársonyát, nem érzem az illatát sem. Tényleg ezt akarom? Vagy, közelebb
merészkedem, vállalva, hogy esetleg megszúr, de a csodákat megtapasztalhatom
közben. És még az is előfordulhat, hogy nem is szúr meg, hanem csak az
ajándékait szórja rám. Mit választok? Az Életet, vagy a „csak úgy ellenni”-t?! Mi az
erősebb, a félelmem, vagy a szeretet, a boldogság iránti vágy, az új
tapasztalatok szerzése??? Én ez utóbbira szavazok! Ha szeretem magam, akkor nem
is tehetek másként, hisz azért vagyunk itt, hogy szeressünk, hogy boldogok legyünk,
hogy tapasztaljunk.
Hálával és Szeretettel:
Gota
Hálával és Szeretettel:
Gota
Megjegyzések
Megjegyzés küldése