A teremtés gondolata, vagy a gondolat teremtése Ki a felelős azért, ami velünk történik?

Ki a felelős azért, ami velünk történik? Tesszük fel nem egyszer ezt a kérdést. Válasz is van rá azonnal, sokféle: Isten, a főnököm, a férjem/ feleségem, a szüleim, a gyerekem, a szomszéd, és sorolhatnám a lehetőségeket. Mindegyikben egy a közös, hogy a körülményeket, más embereket hibáztatunk azért, hogy esetleg nem úgy alakulnak a dolgaink, mint szeretnénk. De tényleg így van?? Ha valóban így lenne, nagyon tehetetlenek lennénk, hiszen másokat nem tudunk irányítani, nem tudunk megváltoztatni, bár sokan ezt szeretnék. De akkor mit tehetünk? Hogyan változtathatjuk meg azt, amiben nem érezzük jól magunkat? Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy belátjuk, mindenért mi magunk vagyunk a felelősek, hogy minden rajtunk múlik, mi befolyásoljuk a valóságunkat, így azt is, hogy mi történik velünk. Ez azért jó, mert amíg másokat nem tudunk megváltoztatni, addig magunkat igen, bármikor, amikor úgy döntünk. Szerencsére ma már egyre többen belátják, hogy ez így van. Hogyan lehetünk felelősek azért, ami velünk történik? Miként működtetjük mi a valóságunkat? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel minden energia, így mi is és a gondolataink is. Ha egy gondolat megszületik bennünk, akkor még nem történik semmi. De ha elkezdünk vele foglalkozni, egyre többször gondoljuk ugyanazt, sőt, még mondogatjuk is, ha érzelmeket kapcsolunk hozzá, akkor elkezdenek a körülöttünk lévő energiák úgy alakulni, hogy megvalósuljon az, aminek ennyi energiát adunk a gondolatainkkal, szavainkkal, érzéseinkkel, tetteinkkel. Így, legyen az számunkra kellemes, vagy kellemetlen esemény, mindenképpen megtapasztaljuk. Mit tehetünk, ha változást szeretnénk? Érdemes az előbbi összefüggésen elgondolkoznunk, megnézni, milyen élethelyzet az, amit szeretnénk megváltoztatni és felülvizsgálni a gondolatainkat, érzéseinket, melyek a kialakult állapothoz vezethettek. Ha ezeket megtaláltuk, könnyen igazolni tudjuk magunknak a fent említett tézist. Ezek után már „csak” át kell alakítani a gondolatainkat, érzéseinket, tetteinket. Tudom, leírni nagyon könnyű, de a megvalósítás már nehezebb, gondolhatnánk… De nem tesszük, mert a gondolatainkkal megteremtjük a helyzetet, hogy valóban nehéz legyen. Ehelyett egyszerűen csak tudatosabbak leszünk, egyre többször nyakon csípjük azokat a gondolatokat, amiket nem szeretnénk, hogy megvalósuljanak és egyszerűen hagyjuk őket továbbsuhanni. Nem adunk hozzájuk érzelmeket, nem gondoljuk folyamatosan és főleg nem mondjuk ki őket. Ugyanakkor azokat a gondolatokat megerősítjük, amikkel olyan helyzeteket tapasztalhatunk meg, amilyeneket szeretnénk. Ezeket dédelgetjük, szeretgetjük, örömmel gondolunk rájuk, mintha már meg is valósultak volna. Szeretettel, hálával meg is köszönjük már akkor is, amikor még csak várjuk a bekövetkeztét. Ha már megkaptuk, amit szeretnénk, akkor se felejtsük el megköszönni. Törekedjünk arra, hogy a gondolatainkat mindig átjárja a szeretetet. Ha így teszünk, nem is fogunk tudni „rosszra” gondolni. Szeretetteljes teremtést kívánok!

Hálával és Szeretettel:
Gota